Megültük a muter 61. születésnapját, az ajándék egy fotókönyv volt a családról sok-sok képpel, amikből kiderült, hogy morózus és elnyűtt vagyok, viszont még mindig a sógor a kövérebb, ez is valami. Mondtam a huginak, hogy írjuk alá mindannyian a könyvet, de közölte, hogy ez felesleges, a muter rá fog jönni magától is, kik vannak a képeken. (A hugi időnként még engem is alul tud múlni emócióban.)

Az ebédet közösen dobtuk össze, a hugié volt a leves és a köretek, enyém a hús, ergo a vasárnap reggel csirkebelezéssel telt, a faszért kell nekem a tanyasi csirkéhez ragaszkodnom, na mindegy. A másik főételt Rabbi kedvencének neveztem el, két szép szelet sós-borsos-fokhagymás-mustáros tarja között sok kolbász, bacon és sajt, na a disznyót legalább nekem kellett felhentelnem. De végül minden nagyon jól sikerült, kivéve a diétámat, de ezt már megszoktam.