Na, miután kinyüsszögtem magam, hogy a csúnya állam lenyúlta a nyugdíjamat, nekiálltam a rovancsnak, hogy is állok most. Maradt egy érdekes járadékos életbiztosításos cucc, ahova a '90-es évek óta öntöttem a pénzt, persze főleg az adókedvezmény miatt, na most leültem az ügynökkel, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni hosszabb távon. És meglepődtem.

A számítás szerint ha semmit sem csinálok, csak egyszerűen tovább fizetek, akkor ha 60 (és nem 65!) évesen úgy döntenék, hogy itt a meló vége, akkor bő 200 ezerre számíthatok havonta reálértéken, ami ugye nem is hangzik rosszul. Erre jönne még az állami meg a kisebb izé, az még 100 ezer per hó, abból duzzogó nyuggerként már telne parizerre meg egy szép kerekes kutyára. Asszem mostantól egy kicsit jobban alszom majd.

(Ja persze, meg is kellene érni, tudom, ne szójjá be.)