Valahogy minden összeesküszik ellenem.
A szombat délutánt egy teraszon töltöttem, faszénparázson sült rák és bélszín társaságában, bekábulva a szivartól és a vörösbortól. Vasárnap délben a muter előbb elém tolta a sült fagylaltot, majd kaján vigyorral kért, hogy részletezzem, miként szakadt be alattam az ágyrács. (Anya csak egy van, jaha.) Aztán többesben leruccantunk egy Pest környéki faluba1, ahol sajtok, szalámik, császárhús, sonka és házi kenyér várt, és hiába bizonygattam magamnak, hogy a rozéfröccs nem hízlal.
A következő ágyrács extra stabil kell legyen. Vagy valami.
1 Amikor a kocsiból az elsuhanó bukolikus tájat bámulva megérdeklődtem, hogy na, ott vagyunk már, felvilágosítottak, hogy még csak Újpesten járunk
