Kis péntek.

A helyet Jack választotta (valahol a belső-hétkerben), a sört én (búza). A pultoscsaj némi hezitálás után jó napottal köszönt nekem, mikor én kértem ki a kört, azért ez fájt, innen már tényleg csak egy lépés a csókolom, majd a nem kell tiszta pelenka, Ketteske? És tegnap is tanultam valami hasznosat, a haverok aktuális nőin kívül álítólag a volt/vágyott nőket is illik békén hagyni, feltéve, ha van még valamilyen érzelmi(?) kötődés(?!), amit onnan lehet felismerni, hogy a haver hisztizik. És ez a szakítás után akár évek múltán is aktuális lehet még. Hát baszics.

Ez az egész emocionális dolog annyira idegen tőlem, mint szőke nőktől az ujjak segítsége nélkül történő számolás, sose fogom megérteni, igazából meg se próbálom, csak tudomásul veszem és próbálom nem elfelejteni, különben előbb-utóbb valaki tényleg beveri a pofámat, nem mintha ezzel annyira odabaszna a szépségemne.