A benőtt köröm az über szar tud ám lenni. És a kivágatás is, naná. És már vagy három hete nem jutottam el a dokihoz, a kampány miatt sem maradhattam otthon két napot se.

Aztán rájöttem, hogy ez is egy olyan hét lesz, amikor megint nem érek rá, a lábujjam meg közben egyre érdekesebb színű és formájú lett és fájt is gecire. Szóval mikor szombat este hazaszédültem a melóból, tudtam, ezt a helyzetet egyedül kell megoldanom, mint Bruce Willisnek a Die hardban, hát igen, szóval rendeltem egy Kemény legény nevű pizzát a Don Pepéből, aztán ráharaptam egy fakanálra és nekiestem egy ollóval a lábujjamnak, mirt George Clooney a vámpíroknak az Alkonyattól pirkadatigban, felvértezve minden orvosi ismerettel, amit csak a Dr. House-ból el lehet sajátítani. (Tuti lupus. Vagy nem.)

Aztán nyiszatoltam, majd kitéptem a körmöt a húsból, ömlött a vér meg valami trutyi is mellé, meglocsoltam alkohollal, az is fincsi volt, aztán eldőltem és fájtam, nagyon.

Vasárnap estére már olyan szép és fájdalommentes volt a lábujjam, hogy egy foot fetish-pornót is bevállalhattam volna, ügyes vagy Dream, büszke vagyok rád.