A leggázabb, hogy a kötést nem érheti víz, márpedig ha az ember mindkét lábfején kötés van és csak zuhanykabinnal rendelkezik ez túl nagy higiénés kihívás. (Bebüdösödsz baszics.) Na most nekem a fél órás reggeli zuhany az, ami másnak a kávé+cigi, maszthev, de hát ez van, nézzük, hogy lehet kiváltani.

Az első kísérlet a mosdónál tisztálkodás volt, elvégre a vidékiek is megvannak a lavórjukkal (oké, tudom, nyáron kút meg dézsa is van). A borotválkozás, fog- meg arcmosás még ment is valahogy, de ahogy habtestemen haladtam lefelé, egyre súlyosbodtak a gondok - a seggem konkrétan nem fért bele a kagylóba és valahogy nem is éreztem az eljárás után a szokásos üdeséget. (Most komolyan, hogy csinálják ezt nap mint nap - na jó, hetente - a lavórral? Beleülnek?) Szóval más megoldás kellett.

Ma a dunsztolás jött: nejlonzcskók a lábon, rögzítés leokoplaszttal és be a zuhany alá, végre a lehajtható ülőkének is hasznát vettem, mármint a dugáson kívül. A dolog működött is, amíg ki nem tipegtem a fürdőből, be a szobába. Nos, a vizes nejlon csúszik a lakkozott parkettán, hadd ne részletezzem, milyen frankó dupla leszúrt Rittbergert produkáltam. Ja, és a ragasztó eltávolítása, mintha Csubakka próbálkozna a hideggyantázással.

Most épp a holnapi reggelre készülök lélekben.