Szombat este, két gyerekfelügyelet között még összeütöttem egy háromfogásos vacsprát is, jó, a harmadik csak banános fagylaltkehely volt, de akkor is. Aztán jöttek a vendégek és olyat tettek, amit se én, se senki, aki megfordult a konyhámban az utóbbi hetekben (hónapokban?), beleértve a két bejárónőt: felnéztek a plafonra. Ott pedig egy komplett ökoszisztéma virágzott, kergetőző molylepkék, passzív bábok és lusta hernyók, pont, mint az Arachnofóbiában. Gyors hernyó- és báb-begyűjtést követően jött a kérdés: hol lehet a Fészek? (Fészeknek lennie kell, ezt minden horrorból tudjuk.)

Nos, hamar kiderült ez is: a kamraszekrényben, a fűszeres kosárban, tiszta Aliens-utánérzés, amikor Ripley felfedezi a királynő fészkét. A kínos, hogy addigra túl voltunk a vacsora fő fogásán, a pikáns gyömbéres-mogyorós thai csirkecsíkokon, amihez sok és sokféle fűszer kellett, ezeket persze oda se nézve szórtam a wokba, na mindegy, egy kis plussz fehérje még senkinek se ártott meg. A fertőzött kamraszekrényt elimináltuk, tűz és oltott mész mindenhova, molycsapdák beélesítve, a to do-list-en pedig két új tétel: új fűszerkészlet beszerzése és takarítónők lebaszása.

(A maradék thai csirkét azért másnap jó étvággyal elfogyasztottam, azóta fosok, de ez szvsz csak a véletlen műve.)