Na, ebben még nem volt részem, de hát ez is eljött: ma kirúgtam az egyik beosztottamat, ráadásul olyat, akit én vettem fel.

Nem tudom, milyen érzés, ha felmondanak az embernek, nekem eddig sosem volt benne részem, jaha, mázlista vagyok, de tutira szar, ez még az én zéró-eq-mal is nyilvánvaló. Nos, elárulom, felmondani is pocsék, stresszes, gyomorfelkavaró élmény, belenézni valakinek a szemébe és elmondani, hogy ennyi volt, nincs már rád szükség, itt írd alá, ezeket is, aztán csomagolj össze. (Hozzáférések, mail, belépőkártya már letiltva.) És attól se jobb, ha adsz még párszázezer forpntot a kötelezőn felül, nyilván engem se tenne boldoggá fordított helyzetben.

Jaha, a kapitalizmus se az a kibaszott paradicsom, aminek 25 éve a Mariahilfer straßén sétálva gondoltam.