Ültünk az Aloéban, a komersz koktélok fellegvárában és ittunk. Határozottan szombat este volt. És akkor megcsörrent a telefonom. Dali.

- Te figyelj - indított társam, akinek influenzában kellett volna épp delirálnia - annyira akartad azt a zongorát a kocsmába...
- Ugye nem?! - kérdeztem rosszat sejtve. - Mondd, hogy nem...
- De-de - válaszolta Dali vidáman. - Vettem egyet!
- Baszics, megígérted, hogy mást már nem veszel, amíg meg nem nyitunk! - hisztiztem, ami egy biliárdasztal és két plazmatévé után szerintem teljesen érthető. - Mégis milyen zongora? Ugye nem fatőkés?
- Hát azt nem tudom... Tulajdonképpen még nem is láttam.
- ...
- De nagyon olcsó volt! - győzködött Dali tovább, hátha belátom végre, mennyire jó ötlet volt ez az egész.
- Mennyi?!
- Egy rekesz sör! - Atyám, mit sózhattak rá?! - Viszont van egy kis probléma - folytatta társam gondterhelten. Te szent szar, mi jöhet még? - Kedden hozzák, kéne neki hely...
- Szerintem ezt beszéld meg a csajoddal - tértem végre magamhoz. - Biztos meg fogja érteni, na báj!