Oké, néha mindenki csinál vállalhatatlan dolgokat, kihugyoz az erkélyről, összehány ezt-azt, elmegy adóellenőrnek - oké, ezeken már túl vagyok. De ma... hát nem tudok mit mondani. Ott vártam az építkezésen a tévéseket, hogy végigkalauzoljam őket az épületen és néztem, milyen ótvar sártenger van.

Aztán valahogy kieshetett pár perc, mert hirtelen már azt vettem észre, hogy a szép, csillogó cipőm a szék mellett hever, én pedig egy gumicsizmát próbálok felrángatni a lábamra. Én. Ráadásul fehéret. Nagyon nőit. Nem, nem sikoltottam fel, csak gyorsan lehúztam és próbáltam úgy tenni,mintha mi sem történt volna, az értékesítőm se mondott semmit. Biztos nem mert.

A cipőm most mocskos, de a lelkem tiszta, mint wc-kagyló a Domestos után.