Mikor Dali felhívott, hogy nagyszerű híre van, vett a kocsmába egy kiváló biliárdasztalt potom pénzért, előbb kicsit rosszul lettem, aztán felhívtam rá a figyelmét, hogy 1. még nincs kocsmánk, 2. ha meglesz se fog beférni egy biliárdasztal. Közölte, hogy én semmiért se tudok…

A helyzet meglehetősen aszimmetrikus volt. A lány, aki aktuálisan rajtam tartózkodott, fiataé volt, szép és egy selyemkendőtől eltekintve teljesen meztelen. Én totál fel voltam öltözve, az egyéb fizikai paramétereimet had ne részletezzem.- Rakd a fenekembe, az nem számít - lehelte…

- Miért, neked mi a legfontosobb? - húzta fel az orrát a szőke értékesítő, miután tömören és brutálisan kifejtettem, mit is gondolok párválasztási szempontrendszerükről.- A napi lájtkólám - vágtam rá gondolkodás nélkül.- Jó, de a nőkben?! - erősködött a titkárnő.-…

Mire eljutottam az ebédig az összes tiszta villa elfogyott a fiókból, de ezen a helyzeten is sikerült úrrá lennem. Mondjuk a titkárnőm kifejezetten próbálta nem bámulni, ahogy az egybesül csirkemellet ettem a pálcikával.

Mikor háromnegyed hatkor megszólalt a vekker, hogy induljak a dokihoz, arra gondoltam, legalább már túlvagyok a nap legrosszabb pillanatán. Nagyobbat tévedtem, mint Freddie Mercury a nyugdíjas éveivel kapcsolatban.Mondjuk a kurvaanyázó, vizet kolleginára öntő pszichopatánál is meg…

A konvenciókkal mindig hadilábon álltam, még a csaladtágjaim és barátaim születésnapi felköszöntéséről is el szoktam feledkezni, hiába segítene a Facebook. De ez most valóban fontos, 5 éves a blog, ez itt, ami ebben a műfajban nagy idő, az általam a kezdetektől olvasottak…

Na, megint rajtam lóg a vérnyomásmérő, nagyon küzd a doki, mondjuk eddug a lájtkóla a nyerő, hiába, az ellen legfeljebb egy kemoszintetizáló baktériumnak és az aliennek lehet esélye. Ha jó napjuk van. Na mindegy, ha már végigcsipogom a napot, most már legalább a Gyárba nem…