Tulajdonképpen véletlenül keveredtünk abba az olcsó pincekocsmába a belső-hétkerben Jack-kel és Herr Montaggal, utóbbiak már a találkozásunkkor se voltak teljesen józanok, én legalábbis ennek tudtam be Herr Montag gumicsizmáját és Jack nosztalgikus megemlékezését valami kukoricacsuhé-babáról. A kocsmáról mindent elmond, hogy a pultoscsaj volt a legjobb nő, de Jack nem ezért akarta felgyújtani egy lány műszőrme nemistudommijét, erről lebeszéltük. (Vagy nem...?)
Aztán mire Dali befutott már én is elég részeg voltam, de a telómat csak azért tudta lenyúlni, mert összefogott Jack-kel és kettőjükkel nem bírtam, ja, még én sem. Hogy végül miként indultam haza három iPhone-nal a zsebemben, az egy kicsit ködös, na mindegy, és akkor ott álltunk Jack-kel a kocsma előtt, és valószínűleg nagyon zordan nézhettünk ki1, mert a srác, aki odaparkolt a bejárathoz a Micrával, nagyon tisztelettudóan megkérdezte, hogy ugye nem baj és biztos nem zavar-e minket az autó, de megnyugtattuk, hogy nem, aztán hazamentem.
1 Jack szerint persze csak ő volt ijesztő, na persze, 20 kilóval könnyebb nálam, ugyan már.
