_ KERÍTÉS!!! - sikoltottam artikulálatlanul, hogy az asszisztensem ijedten rezzent össze. - Nem tűzal, hanem kerítés! - próbáltam rendet rakni a hugi fejében, miután már harmadszor tűzfalazta le a tűzfal előtt lévő kerítést, így teljesen belezavarodtam, hogy melyik műtárgyra és mit akarunk festetni.
- Nem mindegy? - kérdezte a hugi halál nyugodtan. Kicsit se zavarta, hogy a gutaütés határán állok.
- Nem! - vágtam rá elkínzottan. - Ha a kerítésre akarsz festetni miért nem azt mondod?!
- Ó, hát nekem az a fémhálós izé a kerítés, ami a telek nagyobb részén van, nem az a rövid rész, ami téglából van...
- És szerinted én a dróthálóra akarok festetni, amikor kerítésfestésről beszélek? - próbáltam érvelni.
- Hát amilyen hülye vagy... - vágta rá a hugi magától értetődően.
- Én vagyok a hülye?! - csuklott el a hangom a felháborodástól. - Te nem tudod, mi a különbség egy tűzfal és egy kerítés között!
- Jó, de hát én nő vagyok - felelt a hugi magától értetődő természetességgel, mintha ez lenne a Válasz az Életre, a Világmindenségre meg Mindenre.
- Ööö, azért ez még nem elég - böktem ki elgondolkodva, mert hát a tényekkel nehéz vitatkozni.
- Szőke is vagyok - tette hozzá a hugi kedvesen, mintha egy gyépésnek magyarázna valami nagyon triviális dolgot.
- Na jó - adtam be a derekamat.

Végül is igaza volt, én vagyok a hülye, tényleg mit vitatkozom egy szőke nővel. Én, a teremtés koronája.