Hogy a huginak miért kellett felugrania ma reggel hozzám, amíg én a dokival küzdöttem (vér a vizeletben, ó yeah), az most nem érdekes, a lényeg a felháborodott telefon volt.
Hugi (magából kikelve) - Hol van a rádióm?!!
Dream (zavartan): - Öööö... milyen rádiód?
Hugi (még felháborodottabban): - A nagy fadobozos, amit Jack-től kaptam!
Dream (szintén felháborodva): - Azt vagy 3 éve hozta ide!
Hugi (értetlenül): - Na és?! Hol a rádióm?! Mindjárt költözünk, szükségem van rá!
Dream (csodálkozva): - Tényleg? Mikor is költöztök?
Hugi (kedves, a hülyéknek fenntartott hangnemben): - Hát úgy 5 éven belül, szóval, hol van a rádióm?
Dream (fásultan): - Na jó, tudod mit, költözésre ott lesz a rádió is, na szia.
A hugit egyébkén fiatalabb korunkban párszor kis híján megfojtottam, na most mindenki láthatja, hogy az aranyszívűség jutalma több évtizedes szopás.
