Ez a július 29. már hetek óta jobban nyomasztott, mint anno a szüzességem elvesztése, pedig az sem volt egyszerű menet.
Lakógyűlés, amelynek egyik napirendi pontja az volt, hogy megtiltsák nekünk a kocsmanyitást. Mintha nem lenne elég bajunk a hatóságokkal meg előírásokkal baszics. Szóval idegesek és nyomottak voltunk három hete, nehogy már ezen bukjon meg életünk célja, ha ezeken múlik, Kolombusz sose jut el Amerikába, Gagarin nem lép ki a világűrbe és Ciccolina sose baszik lóval, szóval annyi a modern kultúrcivilizácónak. Szerencsére végül a kitartó aknamunka, Dali szónoki képességei és egy kis marketing hatására a ház engedélyezte a kocsma kávézó megnyitását, úgyhogy este megittam 4 dupla Cuba Librét meg egy Jägert és még csak nem is hánytam, tiszta happy end.
