A hugi nagyon rápörgött a muter 60. születésnapjára, szerintem kissé túlkompenzálja, hogy két éve az egészről megfeledkeztünk, hát istenem, van ilyen.
Szóval meglepetésbuli rokonokkal-barátokkal egy jóféle kajáldában (semmi Trófea), svédasztalos zabaparti meg korlátlan mennyiségű pia, utóbbi kétszeresen is ellentmondásos nekem, egyrészt mert az ember a tulajdon anyja születésnapján mégse ihatja magát picsarészegre, másrészt meg mert ugye ezt az ingyenpiát én fizetem.
És persze slideshow, a hugi beszkenneltetett és összerakott 100 képet, szóval már csak a háttérzene kiválogatása maradt, erre szántuk a mai estét. Hát rohadtul nem egyszerű, legyen személyes de nem giccses, passzoljon az aktuális időszakhoz is, megizzadtunk rendesen, mire minden meglett. Kivéve a zárószámot, mert az kifogott rajtunk, szenvedtünk vagy egy órán át, de semmi. Mikor bedobtam, hogy Queen: Who wants to live forever, a hugi hazaküldött aludni.
