Péntekre aztán kijött minden fáradtság, úgyhogy az esti születésnapozás előtt még ledőltem egy kicsit szunyni, hogy bírjam a gyűrődést. Szombat délelőtt ébredtem, kissé értetlenül.
Este meg épp a sztrapacskát raktuk össze K.-val, mikor rámcsörgött a hugi, hogy mindjárt nálam van. Mondtam, hogy kifejezetten nem vagyok egyedül, de baromira nem érdekelte, befutott, letelepedett, kifejtette, hogy eddig egy zsúron volt a gyerekekkel és most addig nem hajlandó hazamenni, amíg a sógor mindkettőt le nem fektette. Ezután lecsekkolta a csoki-készletemet, beszólt, hogy minek veszek ilyen drága csokit, majd bezabálta az egészet, kiolvasta az aktuális Péyboyomat, végül csak hármasban hagyott minket a sztrapacskával.
Az estét a Nababe záróbuliján fejeztük be meglehetősen részegen, ahonnan vagy 16 kilométert sétáltunk hazáig, mivel K. a taxi összehányásával fenyegetett, extrém sport a javából. Arra, hogy a lifttel szex közben miért kellett folyamatosan a földszint és a legfelső emelet között közlekednünk már tényleg nem emlékszem, ahogy arra sem, miért tűnt jó ötletnek 6 fokban az erkélyen fejezni be az aktust. (Extrém sport?)
Voltak még hajnali telefonhívások, egy 8 órás vekker, szóval most kezdhetem előről a kipihenést.
