A hugi meghagyta, hogy írjam meg, milyen kiváló nutellahabos csokitortát sütött a sógor születésnapjára, mivel úgyis innen tájékozódnak a barátai az életéről. (Mivan???!) A torta egyébként tényleg jó lett, ami meglepő, mert a hugi eddig annyira alakított nagyokat a konyhában, mint Michelangelo a génsebészetben. Salsero barackpálinkáját is sikerült végre eljuttatni hozzám és tényleg finom, ezúton is köszönöm.
Most pedig elmegyek zuhanyozni, aztán a péntek esti alapanyag-maradékokból összerakok egy baconos-gombás-póréhagymás rántottát és megpróbálom lelkileg kiheverni a tegnap esti ulti-vesztességemet.
