A lazára és kellemesre tervezett pénteki munkanap koncepciója nagyon csúnyán összeomlott, 3 helyett 6-ra estem haza idegbajosan, kimerülten, izzadtan. Aztán egy óra alatt csak sikerült letusolni és összedobni egy könnyű vacsorát K.-nak, póréhagymás kukoricasaláta és vegyes grillfalatok (szójaszószos gombafejek camambert-rel sütve, baconba göngyölt színesborsos csirkemáj illetve dióval töltött aszalt szilva).

Aztán a következő pár óra felülírta az egész napi szemetet, igen, még mindig bárgyú vigyor ül az arcomon, ezeket az emlékeket idézi fel majd az ember 80 évesen csálcsorgatva az öregek otthonában a többi szenilis vén trottynak, hogy mekkora májer volt ő fiatalon - pedig csak szimplán szerencsés.

Majd átcihelődtünk a Nababéba, ahol különböző mértékben leittasodtunk, nyilván ennek is köszönhető volt az a kamaszos magatartásforma, amit előadtunk publkusan, nevezzük mondjuk előjátéknak, végül némi bolyongás után valamikor fél hat körül zuhantunk be az ágyba. (Dali, ha még egyszer felhívsz reggel 8-kor, ráduszítom Milenát!)

Most kicsit halott vagyok, de nem érdekel.