Három kiló szarvashús kissé soknak tűnt három főre, szóval úgy döntöttem, kettévágom a cuccost. És itt kezdődtek a gondok.

A mínusz 22 fokos pakk csak kissé volt keményebb egy átlag króm-titán ötvözetnél, a konyhakés úgy pattant le róla, mint eltévedt szirti sas a Jumbo Jetről. Nem gond, az igazi férfi egyik ismérve, hogy van otthon vasfűrésze, jó nagy, mert ugye a méret a lényeg, nem a játékosság. Szóval megcsapattam a húst rendesen a fűrésszel, 10 percig nyomtam neki rendesen, haladtam is vagy 5-6 centit, aztán mikor már begörcsölt a karomban és a markomban lévő összes izom, tartottam egy szusszaszásnyi pihenőt. Ez volt a hiba.

Mikor újra nekiálltam volna, konstatáltam, hogy a kurva fűrész konkrétan belefagyott a kurva húsba, de nagyon szilárdan ám, az egész szitu kísértetetiesen emlékeztetett arra a bizonyos sziklás-kardos ügyre, amivel Artúrnak kellett szembenéznie anno. Na most én nem vagyok az a kimondott mitológikus hős-típus, a helyzet azóta is változatlan.

Szóval vasárnap mégiscsak 3 kiló húsból fog készülni a pörkölt baszics. Remélem, addigra kiolvad a fűrész is.