A muter felugrott megnézni, élek-e még, és gondos anyaként hozott mindent, amire csak stükségem lehet: mozarellát és 12 liter lájtkólát.Jó, ha az embert valóban ismeri az anyja.

Miközben én hetek óta küzdök hősiesen a náthával, Unokaöcskös 2.0 egyetlen éjszaka alatt kórházba került kruppal, csak hogy a hugiék élete se kizárólag a mókáról, kacagásról és egymás szekálásáról szóljon. Én meg ülök itthon és nem csinálok semmit, leszámítva…

A nap tanulsága: nem érdemes kvázi-teszkógazdaságos zsepit venni. Az ember beletüsszent a papírba, mire az egész cucc a markában köt ki, mintha nem lenne így is elég baja. Viszont nyertem 810 forintot a lottón, van pénz egy újabb adag pézsére. Kezdek optimistán állni a világhoz.

A helyzet odáig fajult, hogy reggel meló helyett a doki javaslata szerint tüdőröntgenre mentem, ami konkrétan semmit nem mutatott ki, kehes vagyok, ennyi. Úgyhogy bevásároltam a legszükségesebbeket (lájtkóla, túrórudi, pézsé), aztán hazatámolyogtam. Asszem nézek egy kis Dr.…

Csak mert egy hete nem nyafogok az egészségem miatt, az nem azt jelenti, hogy meggyógyultam, hanem hogy egyrészt férfias jellememhez méltatlan a panaszkodás, másrészt meg magam is unom már a témát. Mert igen, még mindig köhögök, bár egyre ritkábban, viszont egy hete taknyos is…