Ez a nap baszics, most mit mondjak, gázabb volt, mint a részeg zoofil esete a kutyás mamusszal.

Legyen elég annyi, hogy a szőke kollegina fél 7-kor telefonált rám, hogy ugye megbocsátottam, mert hát ő még sose hallott ordítani és sajnálja. Kissé szégyeltem magam. Az estét pedig a szemétben guberálva fejeztem be, sikerült kidobnom némi létfontosságú gyógyszert egy önfeledt pillanatban, Kohnék pedig elrepültek 4 évre Ausztráliába.

Nem jó most a bőrömben lenni.