Szombat délután fél 5-kor elhatároztam, hogy akkor most nekilátok az uzsonnának, konkrétan egy gránátalmának, ami gyümölcsileg bonyolultabb, mint a női lélek, egyenként kiszedegetni-leszopogatni az összes magot, nem baj, közben nézek egy kis tévét.

Négy órával és öt sorozatepizóddal később még mindig a magokat csócsáltam és azon filóztam, hogy a zsidó hagyomány csúnyán alábecsülte a magok számát (613, nevetséges), mikor jött az sms Dalitól, hogy mikor érek már le a Nababéba. Hagytam a szájbakúrt gyümölcsöt a francba, majd ma befejezem, vagy inkább csatlakozom a ragadozókhoz, a növényevés a tehenekhez és anorexiás tinédzserekhez hasonló, agyhalott entitásoknak való.