A héten nekiálltam viziló-balettet táncolni a Gyárban, közben sikeresen megtapostam a fél diviziót önérzetileg, elfoglaltam két irodát, kiharcoltam még egy fő munkaerőt (a válság közepén!), összevontam és átköltöztettem két külső irodát (még csak elméletben) és belengettem pár kirúgási fenyegetést, szóval kedvemre tomboltam, mint zoofil sintér, ha egyedül marad a kutyamenhelyen.

Klasszikus példája vagyok annak, mi történik, ha az átlagember hatalmat kap a kezébe, nem fogok csodálkozni, ha valaki ciánt rak a lájtkólámba. Addig viszont folytköv.