Reggel előkotortam a szekrényből az évek óta molyeledelként szolgáló flancos cuccokat, hogy új posztomhoz méltó módon kezdjem a napi mészárlást. Magamra rángattam az első jobb nadrágot, majd megkíséreltem begombolni. Nem ment. A gomb és lyuka között mintegy 10 centis szakadék tátongott, amit pont kitöltött a hasam, hát ezt a problémát se egy három napos Norbi turbó-diétával fogom menedzselni, mondtam magamban, majd segítségért kiáltottam.

Zareket szerencsére mindenre rá lehet dumálni, arany a szíve, na, szóval délben már nadrágokat próbáltam a Marks & Spencerben. Zarek amúgy végigfikázta a kínálatot, hogy ezeket ráérek 40 év múlva hordani meg ne öltözzek nagypapának, hiába érveltem, hogy ez a fantáziátlan középkorú férfiak boltja, azaz pont én vagyok a célközönség. Mondjuk a procedúra alatt őt meg bolti segéderőnek nézték a vásárlók, szóval nekem is megvolt a napi örömködés, de a lényeg, hogy végül lett nadrágom, kettő is.

Ja, és Zarek szerint a kajafoltos nyakkendőmet is illene lecserélnem, de erről majd később.