A pünkösd mindig zavarba ejt ünneplésileg, hogy mi is az áhítat tárgya, csak annyi tuti, hogy nem a Szentlélek eljövetele. A többi hagyományos ünnepünkkel semmi gond, azok ugye rég a helyükön vannak.

Karácsony, a fogyasztás előtti tisztelgés ideje, értelmetlen pénzszórással és hányásig zabálással hódolunk, és ekkor fejezzük ki a növényvilág iránti megvetésünket is egy halódó fa röhejes giccsessé cicomázásával, a hardkórabbak a felgyújtásával.

Előtte Mikuláskor megünnepeljük a gyerekeket: hazudozás a virgácsról, egy kis pedofília ("Ülj szépen a bácsi ölébe kislányom/kisfiam, naaaa, legyél jó gyerek!"), majd a kölykök szájának befogása némi édességgel.

Szilveszter, az alkoholizmus és infantilizmus (trombita, petárda, szerpentin) mámoros örömünnepe, valamint a fatalista kuruzséásé (szerencse-rituálék).

Húsvét, a pálinka és a lejmolás napja, valamint ekkor emlékezünk meg rituális állatkínzással (naposcsibék és nyulak pár napos játékszerként használatával), hol is van a többi élőlény helye a világunkban.

És persze ott vannak az állami ünnepek is, amikor olcsó látványosságokkal és üres ceremóniákkal helyeseljük az ostoba állam pénzherdálását és vezetőink cinikus közpénz-lenyúlását, tényleg megható valamennyi, na de a pünkösd?!

Aztán elbeszélgettem pár emberrel és megvilágosodtam: ez a három napos wellness-hétvégék és fapados repjegyek ünnepe, amikor demonstratíve elhagyhatjuk otthonunkat, az országot meg az egész unalmas életet, legalább pár napra úgy téve, mintha nem is a miénk lenne ez az egész szarkupac. Szóval kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!