Az estét a huginál, munkával töltöttem (nem sokra jutottunk), korán aludni mentem, le van szarva a szombat este-alapon. Aztán negyed 3-kor Dali telefonjára ébredtem, hogy hol vagyok már. Mondtam, hogy az ágyamban, de ez kicsit se hatotta meg, mert szerinte a Nababéban kellett volna lennem.

Húsz perccel később már a pultot támasztottam, a számban Dali félig elszívott szivarjával, amit elkunyeráltam tőle, sóher vagyok, jah. Mikor zárórakor felmásztunk a lépcsőn már pirkadt, kint akkor aludtak ki a lámpák. Ennek örömére átmentünk a Körútra egy levezető sörre, aztán mikor onnan is kidobtak, megmakacsoltam magam és határozottan elzárkóztam attól, hogy a non-stop bolt előtt folytassuk a levezetést a reggeli napsütésben. Az a szerencse, hogy ilyen szilárd a jellemem.

(Ja, és mivel megígértem, hát korrigálok: Dali a múétkor nem 7, hanem 12 deci whisky-t ivott meg, csak én dőltem ki középtájt.)