Igazság szerint az elmúlt két hetem a melóról szólt, amit csak villanásnyi időre tört meg pár korsó sör, barátokkal elköltött ebédek vagy egy paradicsomos spagettivel töltött dagadó, szóval a helyzet annyira elfajult, hogy már a prostis honlapok böngészését is felfüggesztettem.

És most is munka, a konyhaasztalt lepedőnyi tervrajzok borítják, lakások százai hevernek egymáson javításra és ítéletre várva, közben számolgatás, optimalizálás a bevételi és kiadási oldal között, eltüntetek és áttologatok párszáz négyzetmétert, mire milliók százai kezdenek vándorolno, végül is nem is sok, a milliárdokhoz képest, ami az Excel utolsó cellájában van, aztán leizzadok, hogy túl sok nekem ez az egész, miért nem tudja valaki más megmondani a frankót.

De most legalább képes vagyok átérezni a problémákat, amikkel Isten szembesült a világ teremtésekor, hát az aztán tényleg rideg egy meló lehetett. Az a szerencsém, hogy legalább kisebbrendűségi komplexussal nem küszködöm.