Ülök itthon - nem, nem a Gyárban - és hallgatom, miként vésik a konyha falát a mosogató alatt szorgos munkáskezek. Megint a konyha, megint árvíz, ugyanaz a fűtéscső, csak most a legutóbb kicserélt darab fölött 10 centivel lyukadt ki, hogy baszódna meg. A szerelő, aki fél éven belül harmadszor jött ki, esküdözik, hogy ő ilyet még soha, ez lehetetlen. Az egyetlen racionális, logikus és materialista magyarázat az átok.

Csak azt tudnám, hogy ki és mért, mondjuk választék van bőven. Ott van mindjárt az a néhány (jó, párszáz) Ügyfél, a koldusok és krisnások, akiknek nem adok pénzt, a lányok, akiknek a legdurvábbakat hazudtam, csak hogy bejussak az ágyukba, a tacskók, akiket megtapostam, a kocsmárosok, akiknek összeokádtam a wc-jét, szóval bárki lehetett baszics.

Kéne valami fogadalom a további csőlyukadás ellen, valami kemény és hatásos, talizmán, juju, esetleg hegesztőpisztoly. Ja, és kezdem respektálni a vidékieket, a búboskemencének is határozottan megvannak az előnyei.