Van a muternek egy nagybátyja, most 87 éves az öreg, az a klasszikus agglegény, aki elég szociofób ahhoz, hogy egyedül élje le az életét, de mindig voltak körülötte nők. Művelt, olvasott ember, képeket gyűjt, természetet jár, amúgy meg szarik a világra, pontosabban csak nem figyel rá, semmire sem, már évtizedekkel ezelőtt is évente elhagyott 3-4 kulcscsomót, kisrádiót, esernyőt, miegyebet.

Most viszont beázott a lakása, ahová réges-rég senki sem tette be a lábát (az öreg tiltakozott mindig), úgyhogy a muter átment csekkolni, összepakolni, munkaszervezni. Ott aztán rájött, hogy az öreg jóval előrébb haladt a szellemi leépülésben, mint ahogy gondoltuk, a lakás konkrétan egy mocskos, büdös szemétdomb, ahol nem működik a wc, a konvektor (az egyik), a mosógép, a sütő, pókháló és penész, molyrágta, koszos ruhák ésatöbbi. Az öreg meg hajtogatja, hogy jó ez így és totál meg van zuhanva már a festés gondolatától is, pedig alapból napalm kéne meg egy bejárónő. (Pénz nem lenne gond.)

Már előre röhögök, mi vár a hugira meg az unokaöcskösökre velem kapcsolatban.