Tele van az ismeretségi köröm egyedülálló humánokkal, férfiak és nők, harmincon innen és túl, és (majdnem) mindegyiknél látszik, hogy miért is van egyedül, vagy legalábbis azt hiszem, hogy tudom, amikor rám tör a de-kurva-bölcs-vagyok fíling, úgy a harmadik pohár bor után. Ez a nem létezőt kergeti, az szimplán csak a tökéletességet keresi, amaz kapcsolati mazochista, a másik szimplán éretlen, a következő képtelen a kompromisszumokra, akad simán szociopata - egy a közös: minden egyedülálló maga tehet erről az állapotáról, vagy legalábbis benne rejlik az ok.

Na jó, tök fasza, hogy ilyen agyas vagyok, ennyi ésszel már elmehetnék BKV-ellenőrnek, biztonsági őrnek vagy ügyvédnek is, de én miért vagyok egyedül?! Lehet, hogy a megvilágosodáshoz inni kéne még három pohár bort...