Az estét az elmúlt napok-hetek sorscsapásai fölötti kesergéssel töltöttem, igen kreatívan. De még ez se sikerült túl jól.

Merthogy ugye olyan bajaim vannak, hogy hű de sok a meló, az emberek nagy többsége meg boldogan húzná felennyiért is az igát (vagy örülne, ha volna húzható iga), és igen, kilyukadt a fűtéscső, na és, mire hazaértem, a szerelő már mindent elintézett. Persze, maradt némi kosz, azt most takarítja el a bejárónő, szóval azzal se én bajlódok. És jaj, időnként egyedül vagyok és éjszaka nincs kihez odanyomni a seggemet, na de hát ez csak rajtam múlik, hány lehetőség elől hajoltam már el egy epilepsziás elefánt finom könnyedségével.

Szóval még rinyálnom sincs igazán miért. Abba is hagyom.