Valamiért rohadtul utál engem a távhő istene (mondjuk az érzés kölcsönös), ismét árvíz van a konyhában, miként fél éve, ugyanaz a cső, ugyanaz a konyhaszekrény, ugyanaz a torz kifejezés a fejemen, ugyanazok a basszamegek. Oké, a dolgok ismétlődnek, de miért pont ez, miért nem mondjuk az a kellemes este, amikor két lánnyal, egyszerre?! Az miért nem tud, baszics?!
Szóval ülök itthon és várom a szerelőt, mint kisnyugdíjas a Tesco Gazdaságos virslit.
