Ültünk a trendi kávézóban a Ráday utcában, hallgattuk az élő zenét és vártuk, hogy hozzák végre a megrendelt salátákat és leveseket. És vártunk. És vártunk. Aztán végre beesett az utcáról az egyik pincér vgyorogva, a kezeiben egy-egy fej salátával. Baszics.
Néha úgy érzem, mintha egy olasz vígjáték szereplője lennék.
