Délelőtt Abszinth-tal és Zarekkel kimentünk az Ecserire valami lámpabúra és csetresz miatt, legalábbis a csajok, engem egyedül a lángos motivált. Igazi kalandtúra volt, elmentünk Kőbányára, ott felszálltunk valami buszra, arról egy másik buszra, ez is jól példázza, miért nem szabad vidékiekre és/vagy nőkre útvonaltervezési feladatokat bízni, jó hogy a kaszálóról betalálnak a kocsmáig, de hát ez mégiscsak Budapest.1 De legalább gazdagabb lettem egy szovjet katonai derékszíjjal, praktikus viselet mindennapokra.
Aztán két nap csövezés után hazatértem, muter a kecóban, felháborodott macska a konyhában2, kaja a hűtőben, kizökkent a világ, ó kárhozat.
1 Hú baszics, mit fogok én ezért kapni az érintettektől...
2 A macska mint kiderült, jó fél kilót felszedett az együttélésünk alatt, úgyhogy a muter diétára fogta, amit az állat folyamatosan nehezményez
