Vannak azok a dolgok, amikről minden kamasz fiú, sőt, felnőtt férfi is álmodozik, de persze sose kerül még csak a közelébe se. Aztán hirtelen ott találja magát szemben, és pontosan olyan, mint ahogy elképzelte, szőke, izgató és finom illatú - és akkor PAFFF. Nem, így, itt, most nem, ez így nem lenne jó.

Mert a magánéletem már így is túl kusza (konkrétan túl aktív és változékony), először szedjük rendbe az alapoktól, vagy legalábbis próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk.

(Persze már ebben a pillanatban is a legnagyobb idiótának érzem magamat, remélem, a halálos ágyamon annyira szenilis leszek, hogy nem fogok emlékezni, mit hagytam ki, mert haldokolva mégsem illik már hangosan bazmegolni.)