Temetés.

Egy fura, morbid időzárvány, ami mintha mit sem változott volna az elmúlt ezer év alatt. A félhomályos templom,  mise a halott lelki üdvéért (merthogy nagyapám a családom mélyen vallásos, keresztény ágából származott), tömjénfüst az orromban. A ravatalozóban a koporsó, benne a testtel, az imák, a búcsúztatás. A menet a halottaskocsi mögött, a gödör, a sírásók, a nyikorgó kötél, a föld dobogása a fán, ahogy sebesen lapátolják befele, miközben a pap zsoltárokat énekel. A rokonok, a tor, sült hús, csirkecomb, bor és szaladgáló gyerekek. Egy darabka középkor.

A nagyapámnak biztosan tetszett volna.