Szombaton esküvőre megyek, ami önmagában még nem jelentene gondot (főleg mivel nem nekem kell az oltár elé állni), de a hétvégén határozott utalásokat kaptam, hogy az alkalomra a legjobb farmerom se elég elegáns. A csajok részéről például olyan hívószavak hangzottak el, mint 8 centis tűsarok meg egyszerű vonalú fekete öv, amiből rájöttem, hogy nincs mese, öltönyt kell húzni. (Ezt a muter is megerősítette, a farmeres ötletem "mekkora egy bunkú paraszt vagy már!" jellegű minősítését határozott célzásnak vettem.)

A gond ott volt, hogy nincs öltönyöm, a régebbiek ugyanis vagy összementek, vagy kinőttem őket. (Muter szavaival élve: "Kihíztad!") Úgyhogy a mai estét az öltönyvadászatnak szenteltem, ami igen sok megpróbáltatással járt. A Marks & Spencer-ben például kiderült, hogy teljesen ortopéd testalkattal rendelkezem, amelyre max fáslit gyártanak, öltönyt nem. Leszegett fővel oldalogtam el. Aztán máshol csak sikerült találni egy szép, nemes angol példányt, pont dupla annyiért, mint a M & S-es, de akkor már nem érdekelt, annak is örültem, mint matróz a rumszagú pinának,

Most már csak arra leszek kíváncsi, mi fog történni az öltönnyel az esküvőn: simán leeszem-leiszom, össze is hányom, esetleg beleesek a Dunába (hajón lesz a buli), mindegyikre volt már példa, na majd meglátjuk...