A muter még kedden lehúzott Unokaöcskös 1.0 társaságában a Balatonra, a hugomra és rám hagyva a macska tápolását. Úgyhogy csütörtökön és is követtem a jó példát, a hugira bízva a dögöt, remélem, nem feljtette el (hajlamos az ilyen apróságokra), különben ma egy igen rosszkedvű macska fog várni.

A Balatonnál meg jó volt, de hát mindig az, volt csobbanás, kukoricsa- és fagylaltevés, lecsófőzés és jártunk Tapolcán is, ahol van egy barlang, abban meg tó, kanyargós járatokkal, ahol lehet csónakázni. Na most ebben a barlangban a csónakázás ürügyén én akkora rombolást végeztem, amihez a természetnek évmilliókra lenne szüksége, ebből is látszik, melyikünk a hatékonyabb. (Igazán csinálhattak volna rendes világítást, magukra vessenek.)

Ja, és még a farkam is le lett fotózva egy óvatlan pillanatban, innen is üzenem, ha a neten látom viszont a zacsimat, igen morcos leszek.