Este a középosztály kedvenc sportjának hódolva elkísértem Zareket a Westendbe soppingolni, mert az nyilván jó dolog. Más is így gondolhatta, mert láttunk olyat, aki le is fotóztatta magát, hogy ő, ott, a Westendben, kérdezte is a Zarek, hogy ki lehet ekkora idióta, mondtam, hogy biztos egy vidéki, akinek ez élete nagy napja, végre feljutott a Városba.

A nap eredménye amúgy számokban a következő.

1 db tévedésből megvett, majd visszavitt lézernyomtató (nem csekkoltam, hogy Zarek mit vesz le a polcról, pedig már megtanulhattam volna, hogy a nőkben nem szabad megbízni)
1 db újabb lézernyomtató, sok papírmunka után megvéve
1 db patronos kávéfőző, amit annak ellenére sem vettem meg 40 rongyért, hogy tökre menne a konyhabútorhoz
1 db usb-kábel, amit szintén nem vettünk meg, így Zarek még átugorhatott késő este kölcsönkérni az enyémet a nyomtató teszteléséhez
2 adag thai kaja, lenyomva
1 db fekete bőr pénztárca, nekenm, mert a régit már leamortizáltam
1 db fekete bőr táska, nekem, ugyanezen okból
1 db fekete bőr öv, nekem, asszem bőr-fetisiszta vagyok
1-1 db új személyi és útlevél, most már elhagyhatnám a várost, de minek, a határon tú úgyis csak sár meg tehenek vannak
16 db póló, leselejtezve, kénytelen vagyok tudomásul venni a Sors akaratát, hogy ezekbe legfeljebb csak az AIDS utolsó stádiumában férnék megint bele
3 db póló, új, netről rendelve, kellően méretesek és marijuana-mintásak

Tulajdonképpen egész tartalmas nap volt.