Tegnap különösen rosszul álltam a női lélek menedzselésének dolgában is.
Előbb a recepciós jött újságolni, hogy a Gyárigazgatónak kerítettek új személyi asszisztenst, két gyerekes anya, '74-es születésű. Mondtam, hogy oké, biztos jó lesz, a középkorú nők rendesen húzzák az igát. Erre barna kollegina 2.0 (32) és 3.0 (30) úgy nézett rám, mintha belehugyoztam volna a kávéjukba, majd lett néma csönd.
Aztán este Zareknek panaszkodtam a telefonba, hogy mennyire hulla vagyok, jó, ha 20%-os hatásfokkal működik az agyam, szóval most át tudom érezni, milyen lehet egy átlag nőnek, hát elég szar, mondtam részvevően. Erre Zarek köhintett (biztos a torokgyulladása miatt), majd udvariasan elköszönt, de éreztem a hangjában a neheztelést.
Sose fogok kiigazodni a nőkön baszics.
