Este Zarekkel megnéztük a Manitu bocskora című német filmet, mert szerinte az jó. Én elfogadtam a sorsomat, mert ilyen fatalista alkat vagyok, csak annyi engedményt kértem, hogy szinkronizált verzióban nézzük, mert a németül beszélő indiánok éppúgy túl vannak a közmegegyezés szerinti tolerálhatóság határán, mint a döglött kiskutyákkal való fajtalankodásról készült fotók gyerekpólóra nyomása.
A minősítéstől elzárkózom, végül is jól szórakoztam, a társaság is kellemes volt, viszont az, hogy Zarek szerint ez volt minden idők legsikeresebb német vígjátéka, csak tovább mélyítette a deutche volk és az ő kultúráját illető előítéleteimet. Német humor, aha.
