Az elmúlt 48 órában kissé el voltam havazva munkailag, volt zokogó Ügyfél, agresszív Ügyfél, értekezlet reformokról és brutális fejlesztésekről (a Margitsziget lebetonozásával sajnos még várnunk kell egy kicsit), gokartos csapatépítés. Aztán mikor ma este abban a boldog tudatban vánszorogtam el a hugihoz, hogy kapok egy vacsorát, béke lesz és nyugalom, akkor váratlanul brutális kihívással kerültem szembe: Unokaöcskös 1.0-ra kellett adnom egy pizsamát, olyan egybe-kezeslábast.

Tipikus mission impossible-szitu, végtagok mindenhol, eleje vagy hátulja, cipzár - na most én szinte minden válsághelyzetet megoldok (beleértve a lehidalva hányást is), de ebbe belebuktam. Ez van baszics.

A macska meg bezabált egy darab nyers májat, azt hiszem, kissé elmértem az adagot, fáradt vagyok, na. Most várom, hogy hova fog rókázni.