Szombat reggel valahogy összevakartam magam és Texttel kiballagtunk Pcsabára Abszinthoz, hogy hódoljunk a Természet nagyszerűsége előtt és sok pálinkát igyunk. Abszinth adott frissen sült májat, bagettet ks mozarellás paradicsomsalátát, amit gyorsan befaltunk, ugyanezt tettük a sebtében előszedett camambert-rel és eperlekvárral is, majd elmentünk a hegyekbe szamócát szedni.

Szamócabokor az kurva sok volt és gyönyörűen virágoztak is, gyümölcs ebből következően egy darab sem volt, amin Abszinth borzasztóan fel volt háborodva. Úgyhogy csak kirándulgattunk, hegyet másztunk, barlangot találtunk, én kis híján meghaltam, de aztán mégsem, szóval mozgalmasan telt az idő.

Vacsorára a ház asszonya csülköt sütött krumplival és spárgával, meg sajtal töltött kis levelestésztás batyukt (ezek nagy részét én tüntettem el), volt még eper tejszínhabba tunkolása, birs- és meggypálinka, kékfrankos és Irsai Olivér, szóval nem a tegnapi nap fog piros betűvel bekerülni a Fogyókúra Hőseinek Emlékkönyvébe.

Fél egyre már itthon is voltam, a macska totál ki volt akadva, tényleg rosszabb, mint egy feleség. Még most is zsörtölődik.