Van egy elméletem, amit megfigyeléseim is kellően alátámasztanak, hogy a kapcsolatképességet éppúgy determinálja a génállományunk, mint az egészségünket, mindannyiunknak meg van írva, milyenek lesznek - vagy nem lesznek - a kapcsolataink.

Van, aki könnyedén és kellemesen tud élni hosszú kapcsolatokban már tinédzser kora óta, ha véget is ér az egyik, mert mondjuk új életszakaszba lép, nemsokára jön a másik. Van, aki egyik pár hónapos kapcsolatból bukdácsol a másikba, folyton csalódások és remények között hullámvasutazva. Van, akinek csak felszínes viszonyok jutnak, mindig ő a harmadik vagy a mellékszereplő-szerető, sose ismeri meg a mély kötődést. És persze vannak a kapcsolat-képtelenek, akik próbálkozgatnak, de vagy nagyon szarul választanak, vagy sehogy sem, esetleg a legalapvetőbb kapcsolati gondokat se tudják kezelni.

Ez az elméletem rendszerint dühödt elutasításra talál, főleg az általam kapcsolat-képtelennek nevezettek részéről, de azért kíváncsi lennék a köz vélekedésére is, lehet szavazni!