A délelőttöt a kabátzsebem megvarrásával töltöttem, ez a meló már vagy fél éve szerepel a to do list-en, legutóbb karácsonyra ütemeztem be, de aztán valahogy nem jutott rá idő abban a két, végigdöglött hétben. Most viszont nekiestem, mint humanofil dog a puncinak, és másfél óra alatt meg is csináltam.

Nos, a varrás is az überszopacs melók közé tartozik, a tűbefűzéstől a csomósodó cérnán át az ujjszurkáig, ez nem embernek való, nem csoda, hogy klasszik női meló, életemben először komolyan átfutott az agyamon a nősülés gondolata. Aztán arra jutottam, hogy a következő hasonló válsághelyzetben inkább veszek egy új kabátot, az mégiscsak olcsóbb.