Ez egy szar nap volt.
Bő órát vártam a dokinál (a magyar egészségügy külön blogot és atomot érdelmelne), így sikeresen lekéstem szőke kollegina búcsúztatóját, ég a bőr a pofámról baszics. Aztán a doki megosztotta velem a híreket, hát jah, az elmúlt évben valóban a lovak közé dobtam a gyeplőt, de azért sikerült meglepnie.
A jó hír összesen annyi, hogy a májam és a vesém még bírja a strapát, pedig terhelem őket rendesen, a többit inkább hagyjuk. A lényeg, hogy sürgősen változtatnom kell pár dolgon, ha nem szeretnék a tervezettnél is hamarabb megdögleni, és ez felvet olyan érdekes kérdéseket, hogy az ember mit hajlandó megtenni a hosszabb távú életben maradásért.
Eh, fasznak sincs kedve ilyeneken agyalni, inkább megyek és berakok egy mosást.