Nem tudom, hogy került a hűtőmbe egy Arany Ászok, valaki itt felejthette, tuti nem én hoztam haza, ennyire nem lehettem részeg. (Mondjuk védekeztem én már hasonlókra hivatkozva hazahozás-ügyekben, de ezt most hagyjuk.) A lényeg, hogy megittam, mert már nagyon untam és kellett a hely a tejnek Heinekeneknek. Közben egy holnapi születésnapi meglepetésbuli részleteiről csevegtem az ünnepelttel, mit mondjak, legalább annyira jó volt, mint az Ászok.

Volt már sikeresebb napom, maradjunk ennyiben.