A mai napot főzésre és zabálásra szántam, és össze is jött hibátlanul, avokadókrém tószttal, zöldségágyon sült vadkacsa meg almás-mandulás madeiramártásban sült vadkacsa, hozzá parmezános krumplipüré, ahogy azt kell. Viszont Tyttönek nem szóltam, pedig ő…

A változatosság kedvéért tegnap este is születésnapi meglepetésbuliban voltam, de ezúttal másén, a West Balkánban, jaha, így a másik oldalról is vicces a dolog. Aztán 1 küröl angolosan távoztam, mert épp mindenki eltűnőset játszott. Na ez hiba valt, Dali ugyanis…

Mostanság tényleg mindenki a ruházkodási stílusom miatt basztat, a hugi például azt tette szóvá az ünnepi ebéd alatt, hogy miért pizsamafelsőt viselek. Én mondtam, hogy nem is, ez egy póló, ő meg hogy de, ez pizsama, és bizonyítékképpen a keresztben futó…

Pocsék egy éjszaka, hajnali 3-kor rosszullétre riadtam, nem ügy, de ez most kifejezetten durva volt.. Amikor finoman remegnek az izmok és csorog az izzadtság, de szó szerint, ültem a széken és hallgattam, ahogy a verejtékcseppek sűrűn kopognak a kövön, na, akkor most…

Szóval ez az a bizonyos torta, lehet csodálni. (A fehér zoknis képet annak ellenére sem posztolom, hogy zora nagyon kedvesen azt is átküldte.)

Szóval az úgynevezett barátaim töröltek a levlistáról, szétzúzták egy long drinkes poharamat és feltörték a gépemet. Szeretetből. Mert ezek ilyenek. Zora pedig a bal mellét is bedobta az ügy érdekében.

Tegnap délután a hugi mondta, hogy a muter valahol elhagyta a macskát, volt-nincs, van ez így, én a múltkorjában a pipaszurkálómat vesztettem el, bosszankodtam is rendesen. Aztán ma mégis előkerült (a macska, nem a pipaszurkáló), ráadásul a tervekkel ellentétben a muter mégsem…

Na hát ilyenben se volt részem soha. Csütörtök, Tandem, leballagtam a legelegántosabb rövidgatyámban meg fehér zoknimban, mert én vágom ám a divatot, és a Tandem hátsó része dugig volt ismerős arcokkal, amolyan "Best of Blogland" alapon, csodálkoztam is rendesen.…

Lassan két éve nyomom itt a Gyárban, de még mindig nem bírtam magamévá tenni a dress code-ot. Konkrétan céges redvezvény az egyik projekten, ünnepség partnerekkel és kaviáros szendvicsekkel, médiával és koktélokkal, hát díszbe vágtam magam, mint pedifil ha örökbefogadást megy…

A kéretlen jótanácsokat, hát azokat nagyon tudom rühelni. Mert vagy ócska közhelyek ("Meg vagy fázva? Igyál sok teát!"), vagy a helyzet igencsak felszínes ismeretéből levont, természetesen téves következtetés alapján születnek ("De csúnyán köhögsz, igyál…