Határozottan kezd elegem lenni az ünnepi zabálásból, el is döntöttem, hogy az este spártaian egyszerű lesz, valami kis saláta oszt szevasz. Aha. Hogy végülis libamáj, pisztrángos lasagne és crème brulée került a beleimbe, az nyilván kizárólag Ditta és Makka hibája. Na jah.
Kiderült továbbá, hogy Zsani azért nem akar homokfúvott üveget a gardróbszekrényére, mert azon átsejlenek a benne lévő ruhák, olyan szellemszerűen, kísértet-ruhák, érted, és nem akarja tudni, mit csinálnak a ruhái, miután rájuk zárta a szekrényajtót. Az csak rájuk tartozik.
Azért szeretem Zsanit, mert mellette kifejezetten normálisnak érzem magam.
